Félelmetes ez a düh mi átjárja lelkemet,
Átjár, megtölt talán meg is mérgezett,
Bánt,hogy így érzek,
De, majd lecsillapodok,
Elmennek a felhők, s talán lenyugodhatok,
Újra felkel a nap,így boldog lehetek,
S, megtölt az öröm, szépség, szeretet.
/Szandy/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
