Életem megrontója,
Te átkozott szerelem.
Nem kérek belőled,
Hagyj el engem!
Viszonzatlan érzések,
Gyötrik lelkemet.
Nem kérek belőled,
Gyűlölöm, hogy vagy nekem!
Csalódást okoztál,
Nem egyszer százszor,
Nem kérek belőled,
Tűnj el a mámból!
Oh, de ha viszonoznak,
Édes vagy, mint a méz.
Ne menj el, kérlek,
Soha, soha többé.
Megadod az ihletet,
Mi az íráshoz kell.
Ne hagyj el engem,
Maradj meg nekem!
Szükségem van rád,
Hogy érezzem: élek
Nem engedlek el,
Így szép az élet!
/Szandy/
