„Az érmének két oldala van, ahogy a szerelemnek is: egy jó és egy rossz… Az egyik oldala megtölt boldogsággal, örömmel, szeretve vagyunk és mi is, szeretünk. Nem érzünk nálunk boldogabbat. Csak a szerelem édes ízét tapasztaljuk.Ám van egy keserű oldala is mire nem vágyunk, mégis megtalál. Mi kínoz, gyötör, megtördeli szívünket. Ez a viszonzatlan szerelem, mely egyenlő a boldogtalansággal, a bánattal… A hosszantartó gyötrődés a másik fél után nem hozza meg gyümölcsét. Inkább elfonnyasztja, kicsavarja azt, és a végén nem marad más, csak egy üres lélek, mely már semmilyen örömöt, bánatot nem érez… Csak van!